Benkő József Bardócon született 1740-ben, fiatalon apja nyomdokaiba lépett, ő is papi tanulmányt végzett, 1767-től Középajta református lelkésze lett.Erdélyi könyvtárakat, levéltárakat látogatott, és a kiterjedt gyűjtőmunkája eredményeként megírta első művét, Erdély történetét, amit két kötetben, Bécsben adott ki Transsilvania címen 1777–78-ban.
Történeti írásaival párhuzamosan foglalkozott a növénytannal, három jelentős tanulmányt írt. 1789-ben végképp papi pályára vonult vissza Középajtára, ahol saját kertjében több mint hatszáz növényt tartott nyilván.
Jelentősebb botanikai művei:
- Flora Transsilvanica (kéziratban maradt, elveszett)
- Transsilvania sive Magnus Transsilvaniae Principatus (1778)
- Füszéres bővebb nevezeti és Nomina vegetabilium növényszógyűjteménye (1783)
- A botanika mellett történelemkutatással is foglalkozott. Az e tárgyban írt jelentősebb művei:
- Milkovia, sive antiqui episcopatus Milkoviensis … (1781)
- Bethlen Farkas Históriája (1782–93)
- Specialis Transsilvania (Erdélyi ritkaságok)
- Diaetae sive rectius comitia Transsilvanica, Cibinii et Claudiopoli (1791)
- Imago inclitae in Transsilvania nationis siculicae historico-politica, (1791)
Több műve csak kéziratban maradt fent és ezek közül is sok elkallódott. 1780-tól kezdve több tudósítást küldött a Magyar Hírmondónak és a Magyar Kurírnak. Lelkészként többször szembefordult az egyházi hatóságokkal, mivel különböző vallásúakat is összeesketett. 1805-től haláláig gyógyfüvek árusításából élt.
Benkő József néhány műve, mely elektronikus formában olvasható (kattintson a szövegre):
A Magyar Hírmondónak írt leveleiből
"Öt gyanús ember bé toppan későn estve egy házba. A gazda épen akkor valahova oda jár vala. Fiatal felesége kicsiny leánykájával tsak maga volt otthon. Ettől nagy reménykedve szállást kérnek a legények: de a menyetske az ura otthon nem létével szabadkozott. Azonban csak annyira reá kérik vala még is, hogy végre egy megtömött zsákjoknak szállást ada. Ezt oda támaszták közel a tűz hellyhez: holott a menyetske kitsiny leányával éppen azon estve ruhát szapul vala. Azon közbenn ki talál történet képen valami kevés forró lúg víz a zsákra lotsanni. – S ihol, mi tsoda dolgot láttanak! A zsák erre mozogni kezde. Itt a friss eszű menyetske tsak hamar szépen fel találá magát. Bé merít a lúgos katlanba, s azzal le forrázza a zsákot. Arra a zsák egészen meg elevenedik: ide is, amoda is vondoskodik: érzi hogy forró a lúg. No! Tudta már a menyetske, mi vagyon a zsákbann. Hamar tehát segédül kiáltja szomszédait. Ezek, azonnal odagyűlvén, ki húzzák a benne valót: – s ihol majd tsak nem fél holtan itt áll a Legény. Mit akart, magától is nyilván vólt: – s azért a jó virágot le is köték. Hamar utána lévén, még meleg nyomokbann ott érték társait is a bor ivó házbann. Ej! Be nem jött korty lehetett e nékiek. Most már mind fogva vannak."
"Erdélyben Bibartzfalvától nem messze a Bardoczi Fiú Székben lévő hegy a múlt Böjt más havának 18 napján különb különb helyeken meghasadott: melylyből azutánn azon hónak 21 napján éjszakán, és másnap reggel szörnyű sok sárgás, feketés, zöldes, és fehéres föld folyam indult ki négy ölnyi szélesen meg nyílt üregen, olyly erővel, hogy ellent nem lehetett semmiképpen állni, de halkan folyt mégis, egyenesen a falunak, hol ott is hat udvart egészen le omlatott, hogy tsak legkisebb jele se látszatik már. A lakosok mindenestől ki takarodtak házaikból, és igen rettegnek, mivel még ez a folyam még szüntelen mozdúlóbann vagyon, ne talán nagyobb károkat okozzon."
Szinnyei József irodalomtörténész így ír Benkő Józsefről Magyar írók élete és munkái XIII.című könyvében:
"1767. ápr. 24. ment papnak Közép-Ajtára édes atyja helyébe; 1775-ben az erdővidéki egyházkerületben jegyző, 1785-ben esperes lett. A füvészettel nagy szenvedélylyel foglalkozott, úgy hogy a kolozsvári lyceumban fölállítandó tanszékkel is megkinálták; ezt nem fogadta el, de a Brassóban és Szebenben előadandó leczkefolyamra ajánlkozott. Közép-Ajtán füvészkertje volt, melyben hatszáznál több növényt állított elő. 1787 elején az ev. ref. egyházi főtanács őt a székely-udvarhelyi kollegiumba a hittudományok tanárának nevezte ki; tanszékét szept. elején foglalta el; 1789. tavaszán azonban tanárságáról le kellett mondania s egyelőre közép-ajtai saját jószágán vonult meg; az év máj. 22-én a köpeczi papságra ment át; innen betegeskedése miatt 1799. ápr. 24. távozott közép-ajtai kis birtokára. 1805-től 1814-ig fia mellett laktában irás, olvasás és a gyógyfüvek gyűjtése volt kedvencz foglalkozása, a miket eczetfával együtt gyakran küldött Brassóba. Meghalt 1814. decz. 28. Közép-Ajtán. A hárlemi tudóstársaság 1781. máj. 21. tagjai közé választotta. (Az eredeti oklevél a nemz. múzeumban van.)"
Pusztai Péter grafikus, festő, fotóművész. Tanulmányait a bukaresti Képzőművészeti Akadémia grafikai szakán végezte 1974-ben. Mestere Kazár László volt. Bukarestben tevékenykedett éveken át. 1974-1981 között a Kriterion Könyvkiadó külső munkatársaként és az Ifjúmunkás grafikai szerkesztőjeként dolgozott. 1981 óta Montrealban él.
Egyéni kiállítások:
- 1967 - Marosvásárhely
- 1972 - Bukarest-----------------------------------------------------------------------
Pusztai Péter grafikus, festő, fotóművész. Tanulmányait a bukaresti Képzőművészeti Akadémia grafikai szakán végezte 1974-ben. Mestere Kazár László volt. Bukarestben tevékenykedett éveken át. 1974-1981 között a Kriterion Könyvkiadó külső munkatársaként és az Ifjúmunkás grafikai szerkesztőjeként dolgozott. 1981 óta Montrealban él.
Plakátokat, könyvborítókat, könyvillusztrációkat, akvarelleket festett. Művészeti fotókat is készített. Számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt erdélyi városokban és külföldön.
Egyéni kiállítások:
- 1967 - Marosvásárhely
- 1991 - Magángyűjtemények Múzeuma, Kolozsvár.
Válogatott csoportos kiállítások:
- 1974, 1975 - Nemzetközi plakátkiállítás, Varsó
- 1975 - Joan Miró rajzfesztivál, Barcelona
- 1981 után Montreal - Brünn - Bázel - Genf - Bonn
A Magyar Kultúra Napján adták át a Magyar Kultúra Lovagja elismerést azoknak a hazai és határon túli személyiségeknek, akiket a magyar és az egyetemes kultúra ápolása, fejlesztése terén huzamos időn át kifejtett önzetlen, lovagias tevékenységük elismeréseképpen társadalmi szervezetek, önkormányzatok, civil közösségek jelöltek a címre. Pusztai Péter grafikus, fotóművész 2009. január 22-én vette át az Egyetemes Kultúra Lovagja címet képzőművészeti tevékenységéért Budapesten, a Parlament kupolatermében.
-----------------------------------------------------------------------
Gyenge Imre (1938-1986)
A Középajtán született szobrász a Ion Anderescu képzőművészeti főiskolán végzett 1964-ben. Első nyilvános szereplése 1964-ben volt Kolozsvárott. Hazai egyéni kiállítása 1969-ben Bukarestben volt. 1968-tól tagja a hazai Képzőművészeti Szövetségnek. Nagy ígéretének beváltásában, miszerint szülőfaluja nagy elődjének szobrát készíti el megakadályozza korai halála. Faszobrai a közvetlen környezet, a születés és halál s ami a kettő közt van: az életről szólnak.
-----------------------------------------------------------------------
Dr. Polonkay Tivadar (1888-1940)
Középajtán 1926-tól lelkész, aki a közéletben is vezető szerepet vállalt. Élén állt a HITEL és a HANGYA Fogyasztási Szövetkezetnek helyi fiókjának, mint Háromszék vármegye magyarpártjának alelnöke 10 éven át tevékenyen részt vett annak vezetésében, hogy „székely népünk megmaradjon az egység útján.” 1925. november 6.-án Szegeden a jogtudományok doktorává avatják. Országgyűlési képviselőként is hatékonyan szolgálta közösségét,az Erdövidéki Hirlap szerkesztöje volt. Háborús bűnösnek nyilvánították és külföldre menekült, ott is hunyt el.
-----------------------------------------------------------------------
Ferenczi János (1789-1868)
Református pap, esperes, néprajzi író. Tanult Kézdivásárhelyt, Nagyenyeden és 1811-től 1815-ig Göttingenben, ahol nyelvészeti, természet- és orvostudományi előadásokat is hallgatott. 1815-től dálnoki pap, 1857-től kézdi esperes haláláig. A szabadságharc alatt szerepet vitt Háromszék mozgalmaiban. A korabeli erdélyi lapokban, különösen a brassói Mulattatóban (1838–1839) több néprajzi és történelmi cikket közölt a háromszéki székelységről. Könyvgyűjteményével 1859-ben megalapította a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium könyvtárát. Kéziratos hagyatékát is itt őrzik.
-----------------------------------------------------------------------
Barabás Endre (1870-1945)
A középajtai születésű Barabás Endre tanár, újságíró volt. Nagyenyeden tanítóképzőt, Budapesten polgári iskolai tanítóképzőt végzett. Marosvásárhelyen, Székelykeresztúron tanított, a Kolozsvári Állami Tanítóképző tanára és a Dévai Állami Tanítóképző igazgatója volt. 1919 májusában a román hatóságok letartóztatták Nagyszebenben, majd Fogarason fogságban tartották, novemberben pedig kiutasították. 1919-től Budapesten élt, ahol először a mininiszterelnökségi sajtócenzúra, a Bocskai Társaság, majd a Népies Irodalmi Társaság munkatársa. 1925-ben főigazgatói címet kapott. Az általa erdélyiek számára alapított otthonban számos, a fővárosban tanult fiatalnak nyújtott segítséget diplomájuk megszerzéséig. 1925-ben az iskolai tanulmányaikat végzők támogatására ún. „gyámszülő társaságokat”, s a végzettek további sorsát figyelemmel kísérő „gondviselő társaságokat” hozott létre. Barabás szerkesztette a Dévai Tanítóképző Értesítőjét (1911–1919) és Budapesten az Erdélyi Híreket (1920).
-----------------------------------------------------------------------
Farczádi Józsa János (1761-1817)
Farczádon (Udvarhelyszék) született, régi papi családból való, apja, nagyapja is itt paposkodott. Középiskoláit Székelyudvarhelyen végezte s 1786-ban Felső–Sófalva (Udvarhelyszék) megválasztotta papjának. 1794 augusztusában már Középajtán volt pap, haláláig (1820). Valószinű, hogy a németországi egyetemeken is járt és ott ismerkedhetett meg a német pedagógiai törekvésekkel és különösen a Schlez Frigyes János munkásságát választotta példányául.
1802-ben súlyos családi csapás érte, egyetlen fia halt meg, ettől fogva a népnevelés ügyének szentelte életét. Schlez nyomain egész tantervet állított össze egyháza iskolái számára, kézikönyveket írt e tantervhez és a tanítók számára utasítást. 1814-ben esperessé választották és befolyását még inkább megérezte az iskolaügy.
Munkás élete során birtoka öröklés és takarékosság folytán tetemes összegre szaporodott, a gyermektelen férfi e vagyont szintén a nevelésügyre áldozta.
Munkái:
- Ábéce, Brassó, 1816. (Schlez munkájának átdolgozása; már 1805–ben elkészült, de az akkori censura miatt késett a kiadása.)
- Oskolai vezér, Kolozsvár, 1817. A nevelők s főként a tanárok számára útmutatás.
-----------------------------------------------------------------------
Ajtai Szabó András (1690-1733)
Középajtán született, Székelyudvarhelyen és Nagyenyeden tanult, Teleki József és Sándor pártfogásával. 1713-ban a hallei egyetem diákja lesz, 1714-ben orvosdoktori oklevelet szerez. Ifj. Pápai Páriz Ferenccel együtt Angliába megy, hogy a nagyenyedi kollégium részére adományokat gyűjtsenek. 1715-ben beiratkozik a leideni, 1716-ban a bázeli egyetemre. Hazatérése után orvosként dolgozik. 1733-ban halt meg Szásznádason (Kisküküllő vármegye) (Nadeş).
Műve: Dissertatio medica theoretica de medicinae et doctrinae moralis nexu: quam praeside Mich. Alberti publ. disquisitioni proponit. Halle, 1714.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése