Az idei március 15-e a tél jegyében köszöntött be. Pillanatok alatt sűrű fehér hó borította a már-már ébredező földet, mezőt. A hóesés nem akadályozhatta meg, hogy a lelkekben újra kipattanjon a szabadság eszméjének szikrája.
A hagyományokhoz híven a helyi Középajtai Benkő József Iskola nevelőközössége, tanulói a Református Egyházzal közösen szervezte a megemlékezés ünnepét.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc máig ható üzenetét az
Istentisztelet keretében Berszán István református lelkész tolmácsolta. A helyi óvodások vers és ének összeállításával folytatódott az ünnepség.
A templomtér előtt a helyi fúvószenekar kíséretében koszorúzásra került sor. Az iskola, a Református Egyház, Ajta-község Polgármesteri Hivatala, az RMDSZ helyi szervezete helyezte el a kegyelet koszorúit az 1848-as szabadságharc elesettjeinek emlékművénél. A helyi dalárda forradalmi dalokat énekelt.
Az idei év színfoltja a Szentendrei Református Gimnázium XI. osztályának látogatása volt. A tanulók a Kiss Székely Zoltán biológus tanár, osztályfőnök által betanított Kelj föl bennünk, és járj, Petőfi Sándor! című verses-zenés műsorukkal tisztelegtek a szabadságharc hősei előtt.
Az osztály egyik kiváló tanulója bemutatta Benkő József, falunk polihisztoráról készült tudományos dolgozatát. Az is kuriózumnak számított, hogy a szentendrei gimnázium biológia laboratóriuma a középajtai tudós Benkő József nevet vette fel. A diákok itt Középajtán koszorút helyeztek el Benkő József szobránál.
A vendégeket Incze Irén magyartanár köszöntötte és rövid ismertetőt tartott a dolgozatban nem szereplő nyelvészeti munkásságáról, gazdag levelezéséről, a pozsonyi Magyar Hírmondóban kifejtett tevékenységéről, a benkői hagyaték helyi ápolásáról, az utóbbi 20 évben kiadott műveiről, azok magyarra fordításáról. A vendégek érdeklődéssel hallgatták az új információkat.
A szentendrei diákokkal és kísérő pedagógusokkal való találkozás szívélyes, bensőséges hangulatban zajlott le, a szeretetvendégség alatt és után folytatott eszmecsere, beszélgetések közel hoztak egymáshoz a rokonlelkeket.
Felcsillant egy estleges testvérkapcsolat felvételének lehetősége is nagy örömünkre, mert a középajtai iskolások, nevelők régi vágya anyaországi közösségekkel való kapcsolattartás, közös nevelési programok szervezése, egyszóval nyitás a világ fele, ez sajnos idáig meg nem sikerült....
Tisztelet a hősöknek! Viszontlátásra szentendreiek!
Incze Irén, magyartanár
 |
| Március 15, 2010 - megemlékezés |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése